Foldal > Látnivaló > Múzeum > Szeged-Csanádi Egyházmegye Kincstára és Múzeuma

t: 2716

Szeged-Csanádi Egyházmegye Kincstára és Múzeuma

Kpek:



Rszletek:

   Az 1945-ben bekövetkezett politikai változás Magyarországon az egyházak életében is jelentõs fordulatot hozott.
Az 1945-50 közti idõszakban gyakorlatilag a magyarországi bevett egyházak és természetesen kiemelten a legrégibb, a katolikus egyház gyakorlatilag elveszítette több mint ezer éves története folyamán tézmény-rendszerének, területi fölépítésének és a szigorúan vett, a templom falain belül zajló hitéleten kívül folytatott, szinte minden egyéb tevékenységének anyagi, intézményi és jelentõs részben személyi hátterét is.

A részletes ismertetés lehetõsége nélkül csak emlékeztetni szeretnénk az egyházi iskolák államosítására, a szerzetesrendek föl-oszlatására, a kolostorok elfoglalására, az ezekben található könyvtári, levéltári és egyházmûvészeti anyagok lefoglalására, sok esetben elpusztítására, és az ezzel egyenértékû szétszórására. Ezzel együtt a nõi és férfi szerzetesrendek több, mint tízezer tagját kényszerítették rendjük elhagyására, akik kénytelenek voltak a hétköznapi élet egyéb területén maguknak megélhetést keresni, sokan közülük külföldre kerültek.
Lefoglalták az egyházi jellegû muzeális gyûjteményeket, könyvtárakat, valamint azokat az egyházi kulturális, karitatív és egészségügyi jellegû intézményeket, egyesületeket, amelyek szintén hasonló jellegû tevékenységet folytattak.
Gyakorlatilag csak a templomok maradtak az egyházak kezében, illetve az egyházi vezetésbõl az érseki, püspöki paloták rendszerint nagyon szûkre redukált intézményi és ebbõl következõen épület-területi lehetõségek közepette. így az egyház a szigorúan a templom falai közé kénysze-rített hitéleti tevékenységen kívül, évtizedeken át semmiféle egyéb feladatokra nem vállalkozhatott.
A viszonylagos konszolidáció után az 1970-es években indulhatott meg bizonyos kulturális kibontakozás elsõsorban a mûemlék-jellegû egyházi épületek, fõként templomok régészeti-mûemléki föltárása és ennek kapcsán kerülhetett sor bizonyos fokú, az egyháztörténet írás kereteit érintõ mûvek megjelentetésére. Ezek rendszerint a templom, mint mûemlék épület építészeti, régészeti, mûvészettörténeti jelentõségû és témájú leírását tartalmazták. Csak rendkívül mérsékelt módon említve azt a rendeltetést, amelyet az épület, mint Isten háza, története folyamán betöltött.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején merült föl néhány esetben, nem függetlenül a pártállami diktatúra nemzetközi méretû külpolitikai nyitásától, hogy reprezentatív jelleggel néhány kiemelt helyen az egyház megmaradt, és a hitéletben már szerepet nem játszó, hajdani liturgikus és egyéb tárgyaiból egyházmûvészeti kiállítást rendezzenek. (Esztergom, Kalocsa, Gyõr, Pécs). De az egyház korábbi, ilyen jellegû intézményei, kiállításai, gyûjteményeika álmukat aludtak egészen az 1989-es rendszerváltásig.

Az ezt követõ idõszakban a meglévõ néhány gyûjtemény fölújítására és számos új egyházi gyûjtemény megnyitására, kibõvítésére, újabb épületbe költöztetésére került sor, szoros kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy ismét megkezdhették mûködésüket a szerzetesrendek és az egyházak számos, korábbi ingatlanjukat visszakapták. Így történt ez Szegeden is, ahol 10 éve, 1995-ben került sor az évtizedeken át állami kézben lévõ, majd 1989 után visszaadott egykori Szent Imre Kollégiumban kialakított egyházmegyei múzeum átadására.


Tovbbi informci:


2009 - LHP Portlcsoport - Minden jog fenntartva
0.015 s