Főoldal > Látnivaló > Múzeum > Szeged-Csanádi Egyházmegye Kincstára és Múzeuma

t: 1629

Szeged-Csanádi Egyházmegye Kincstára és Múzeuma

Képek:



Részletek:

   Az 1945-ben bekövetkezett politikai változás Magyarországon az egyházak életében is jelentős fordulatot hozott.
Az 1945-50 közti időszakban gyakorlatilag a magyarországi bevett egyházak és természetesen kiemelten a legrégibb, a katolikus egyház gyakorlatilag elveszítette több mint ezer éves története folyamán tézmény-rendszerének, területi fölépítésének és a szigorúan vett, a templom falain belül zajló hitéleten kívül folytatott, szinte minden egyéb tevékenységének anyagi, intézményi és jelentős részben személyi hátterét is.

A részletes ismertetés lehetősége nélkül csak emlékeztetni szeretnénk az egyházi iskolák államosítására, a szerzetesrendek föl-oszlatására, a kolostorok elfoglalására, az ezekben található könyvtári, levéltári és egyházművészeti anyagok lefoglalására, sok esetben elpusztítására, és az ezzel egyenértékű szétszórására. Ezzel együtt a női és férfi szerzetesrendek több, mint tízezer tagját kényszerítették rendjük elhagyására, akik kénytelenek voltak a hétköznapi élet egyéb területén maguknak megélhetést keresni, sokan közülük külföldre kerültek.
Lefoglalták az egyházi jellegű muzeális gyűjteményeket, könyvtárakat, valamint azokat az egyházi kulturális, karitatív és egészségügyi jellegű intézményeket, egyesületeket, amelyek szintén hasonló jellegű tevékenységet folytattak.
Gyakorlatilag csak a templomok maradtak az egyházak kezében, illetve az egyházi vezetésből az érseki, püspöki paloták rendszerint nagyon szűkre redukált intézményi és ebből következően épület-területi lehetőségek közepette. így az egyház a szigorúan a templom falai közé kénysze-rített hitéleti tevékenységen kívül, évtizedeken át semmiféle egyéb feladatokra nem vállalkozhatott.
A viszonylagos konszolidáció után az 1970-es években indulhatott meg bizonyos kulturális kibontakozás elsősorban a műemlék-jellegű egyházi épületek, főként templomok régészeti-műemléki föltárása és ennek kapcsán kerülhetett sor bizonyos fokú, az egyháztörténet írás kereteit érintő művek megjelentetésére. Ezek rendszerint a templom, mint műemlék épület építészeti, régészeti, művészettörténeti jelentőségű és témájú leírását tartalmazták. Csak rendkívül mérsékelt módon említve azt a rendeltetést, amelyet az épület, mint Isten háza, története folyamán betöltött.
A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején merült föl néhány esetben, nem függetlenül a pártállami diktatúra nemzetközi méretű külpolitikai nyitásától, hogy reprezentatív jelleggel néhány kiemelt helyen az egyház megmaradt, és a hitéletben már szerepet nem játszó, hajdani liturgikus és egyéb tárgyaiból egyházművészeti kiállítást rendezzenek. (Esztergom, Kalocsa, Győr, Pécs). De az egyház korábbi, ilyen jellegű intézményei, kiállításai, gyűjteményeika álmukat aludtak egészen az 1989-es rendszerváltásig.

Az ezt követő időszakban a meglévő néhány gyűjtemény fölújítására és számos új egyházi gyűjtemény megnyitására, kibővítésére, újabb épületbe költöztetésére került sor, szoros kapcsolatban azzal a ténnyel, hogy ismét megkezdhették működésüket a szerzetesrendek és az egyházak számos, korábbi ingatlanjukat visszakapták. Így történt ez Szegeden is, ahol 10 éve, 1995-ben került sor az évtizedeken át állami kézben lévő, majd 1989 után visszaadott egykori Szent Imre Kollégiumban kialakított egyházmegyei múzeum átadására.


További információ:


2009 - LHP Portálcsoport - Minden jog fenntartva
0.011 s