Foldal > Látnivaló > Mûemlék > Tájház, Tard

t: 2713

Tájház, Tard

Kpek:



Rszletek:

   Tard község Mezõkövesdtõl északkeletre, a Bükk hegység legdélibb nyúlványai között fekszik. Két oldalról egyre magasodó lankák határolják, nem véletlenül csúfolják tehát így a tardiakat:
Tardiak vagytok / két part közt laktok,
Ha a két part összemenne, / Tardotoknak vége lenne.

S bár a két part nem megy össze, más veszélyt azonban rejt magában: az oldalairól, illetve a magasabban fekvõ területekrõl ide, a völgybe lezúduló csapadékot - aminek hatalmas tömegét és olykor pusztító hatását a tardi harmat kifejezés tréfás formában a mai napig õrzi a szomszédos települések szóhasználatában is.
Tard lakói hagyományosan a matyók közé sorolandók, bár helyi vélemény szerint a tardi nép inkább tatármaradék, s nem matyó.
A tatároktól való származás tudata mellett az itt járt hódítók emlékét õrzi még a határbeli Tatárdomb, valamint a mûemlék ház tetõszerkezetének sajátosan tardi neve: a tatársátor.
A tardi tájház régies tetõformáját az elõbbi elnevezés mellett buggyos tetõnek, vagy egyszerûen buggynak is mondják, ritkábban és elsõsorban más falvakban pedig üstököstetõnek is nevezik.

Szabó Zoltán: A tardi helyzet címû - annak idején nagy port kavart könyvében így ír e házakról: A néhány, közel kétszáz éves tardi ház, ami megmaradt, mutatja a tardi házépítés megkötõ hagyományait.
E házak teteje elõl félkör alakban kiszélesedik és így szélesebb ereszt alkot, melyet gerendákkal képeznek ki, hogy erõsebben tartson.
Ez az üstök ma már csak néhány tardi házon látható, az utca felé néz és aljában a fal padnak van formálva. Ezen a padon nagyon jól lehet üldögélni és pipázgatni esõ idején is a széles eresz alatt, valami olyan paraszti verandaféle hangulata van e részleteknek.
Ezeken a régi tardi házakon az ablakok roppant kicsinyek, a falak roppant vastagok, amilyen szépek a szemnek, olyan egészségtelenek lakásnak. Külsõleg nagyon jól festenek, simulnak a tájhoz, a tetejük, mint parasztember szemébe húzott kucsma áll a vállukon és illik hozzájuk a gémeskút, amit a tardi szokás a házak homloka elé állít.

A tájház valószínûleg a 19. század elsõ harmadában épült, napjainkig azonban különféle változtatásokat hajtottak rajta végre.
Jellegzetes buggyát a századforduló táján lebontották - nem is kapta vissza, csak az 1981. évi felújítása során -, kamráját kettérekesztették; 1910 körül istállót toldottak hozzá, a 20-as évek utolsó éveiben pedig a szobában levõ kemencét lebontották és a konyhában építettek újat.
A ház mostani belsõ állapota tehát hozzávetõlegesen az 1930-as évek idõszakát reprezentálja.
Lakói - a ház méreteit tekintve - az építés idején jómódúak lehettek, az új tulajdonos Vajdavice-család azonban meglehetõs szegénységben élt benne.
Ez utóbbi körülmény, valamint a tardi jellegzetességeket bemutatni kívánó megfontolások miatt a lakóház berendezésében a 30-as évek szegényparaszti életét, ízlését kívántuk megjeleníteni.


Tovbbi informci:


2009 - LHP Portlcsoport - Minden jog fenntartva
0.017 s