Foldal > Látnivaló > Mûemlék > Kastélypark

t: 2860

Kastélypark

Kpek:


Rszletek:

   Hiányos volna a kastélyról alkotott kép, ha figyelmen kívül hagynánk a hozzá szorosan kapcsolódó parkot.

A török kiûzése után nyugalomba jutott Közép-Európa nem tudta kivonni magát a francia befolyás alól, s a XVIII. sz. folyamán megjelent a magyarországi fõúri rezidenciákon is a szabályos, áttekinthetõ, de mégis változatos és meglepetéseket rejtegetõ franciakert.
A virág, a bokor, a fa, a gyep elvesztette önálló jelentõségét, a parkövezet az épület szerves részévé vált.
Aztán az emberek belefáradtak az állandó reprezentálásba, anyagilag is mind költségesebbek lettek a szabályos, gondos ápolást igénylõ kertek: a XVIII. sz. végére a természetes szépség, a tájképi kert visszahódította jogait.
Divattá vált a növényi különlegességek gyûjtése, a festõiesség, az egyes növények, fák szakszerû és természetes elhelyezése lett a cél. Ez kerül minden szimmetriát, éppen a franciakert ellentéte.
Ennek az általános folyamatnak eredménye az iharosberényi kastélypark is. Konkrét adatokat nem ismerünk az Inkeyek parkosítási tevékenységérõl, de a kastélyhoz eredetileg tartozó 20-ból megmaradt 4.8 hektárnyi terület értékes faállománya sejtetni engedi az eredeti állapot gazdagságát.

A helytörténeti gyûjtemény fotóanyagára támaszkodó rekonstrukciós terv szerint a nyugati fõkapun belépõ jellegzetes barokk udvarba ért.
7 nagy parter osztotta fel a teret, amely mögött feltárult az épület hatalmas homlokzata.
A kocsifelhajtót két oldalról a szimmetrikusan épített melléképületek és az ívesen kialakított kerítés zárták.
A kerítés vonalát követõ jegenyefenyõk kolonád hatást keltettek.
Az épület keleti, kerti homlokzata tájképi kertre néz.
Az angolpark szerkezete még felfedezhetõ.

Az épület elõtti gyepes tisztást a XIX. sz. eleji dendrológiai kertek divatját mutató fafajok (tulipánfa, platán, cukorjuhar, páfrányfenyõ, hárs) szegélyezik.

A platánkort az egzotikus fenyõk meghonosítása követte, errõl tanúskodnak a kert hatalmas mamutfenyõi és a himalájai cédrus, a simafenyõk és a tiszafák.

A XIX. sz. második felének virágos tájképi kertjének nyomai már nem találhatók meg, de egyértelmûen ezt a korszakot jelzik a valamikor páratlanul szép pálmaház maradványai.
A kert gondozott, közútról könnyen megközelíthetõ, látogatható.



2009 - LHP Portlcsoport - Minden jog fenntartva
0.017 s