Főoldal > Látnivaló > Műemlék > Kastélypark

t: 1487

Kastélypark

Képek:


Részletek:

   Hiányos volna a kastélyról alkotott kép, ha figyelmen kívül hagynánk a hozzá szorosan kapcsolódó parkot.

A török kiűzése után nyugalomba jutott Közép-Európa nem tudta kivonni magát a francia befolyás alól, s a XVIII. sz. folyamán megjelent a magyarországi főúri rezidenciákon is a szabályos, áttekinthető, de mégis változatos és meglepetéseket rejtegető franciakert.
A virág, a bokor, a fa, a gyep elvesztette önálló jelentőségét, a parkövezet az épület szerves részévé vált.
Aztán az emberek belefáradtak az állandó reprezentálásba, anyagilag is mind költségesebbek lettek a szabályos, gondos ápolást igénylő kertek: a XVIII. sz. végére a természetes szépség, a tájképi kert visszahódította jogait.
Divattá vált a növényi különlegességek gyűjtése, a festőiesség, az egyes növények, fák szakszerű és természetes elhelyezése lett a cél. Ez kerül minden szimmetriát, éppen a franciakert ellentéte.
Ennek az általános folyamatnak eredménye az iharosberényi kastélypark is. Konkrét adatokat nem ismerünk az Inkeyek parkosítási tevékenységéről, de a kastélyhoz eredetileg tartozó 20-ból megmaradt 4.8 hektárnyi terület értékes faállománya sejtetni engedi az eredeti állapot gazdagságát.

A helytörténeti gyűjtemény fotóanyagára támaszkodó rekonstrukciós terv szerint a nyugati főkapun belépő jellegzetes barokk udvarba ért.
7 nagy parter osztotta fel a teret, amely mögött feltárult az épület hatalmas homlokzata.
A kocsifelhajtót két oldalról a szimmetrikusan épített melléképületek és az ívesen kialakított kerítés zárták.
A kerítés vonalát követő jegenyefenyők kolonád hatást keltettek.
Az épület keleti, kerti homlokzata tájképi kertre néz.
Az angolpark szerkezete még felfedezhető.

Az épület előtti gyepes tisztást a XIX. sz. eleji dendrológiai kertek divatját mutató fafajok (tulipánfa, platán, cukorjuhar, páfrányfenyő, hárs) szegélyezik.

A platánkort az egzotikus fenyők meghonosítása követte, erről tanúskodnak a kert hatalmas mamutfenyői és a himalájai cédrus, a simafenyők és a tiszafák.

A XIX. sz. második felének virágos tájképi kertjének nyomai már nem találhatók meg, de egyértelműen ezt a korszakot jelzik a valamikor páratlanul szép pálmaház maradványai.
A kert gondozott, közútról könnyen megközelíthető, látogatható.



2009 - LHP Portálcsoport - Minden jog fenntartva
0.016 s